Koala első bátortalan léptei a nagyvilágban
a mami védőszárnya nélkül.
 

A legmegkapóbb kép, amit valaha készítettem, Kitti és Koala.

     Kittit és családját "ajándékba" kaptuk. Nem volt szívem visszaküldeni a családot, Kittit és kölykeit, és Kukucsot, a papát, messziről hozták őket. Bizony itt is nagy változást hozott az elmúlt két hét. Kirajzott a család. megindultak a picik, bizony van mikor az alomban alszanak el  mami megszokott oldala helyett.

Megy a nyüzsi. 

Kitti már arra is szakít időt, az odaadó szoptatás mellett, hogy jelezze, fogytán a kaja.

Belőlem is cica lesz!!! 

Én sokkal szebb vagyok, mint az a kis szürke! 

Egy nagyon érdekes színkombinációjú cicus,
Koala
 

     Lassan letelik a két hét, a karantén ideje. Az összes cicánk egészségesnek bizonyult! Nincs köztük beteg és/vagy veszett cica. Amíg az elkülönítés tartott, nem került be új állat a közösségbe, így nyugodtan feloldhatjuk a zárlatot. De két hét hosszú idő, sokat változtak ezalatt cicáink.

 

A fekete bolháink igen sokat nőttek.
Már partiképesek, mehetnek új otthonukba!
 

Kukucs cica, barátságos, szelid, kedves
cicává vált, kedvenc helyén, az ablakban
lett lekapva. Reméljük hamar szerető otthonra
talál.
 

Folti, a szélhámos.
Őt csak lelapulva, dobozhoz, ketrechez,
dobozba bújva láthattuk mindig.
Mekkora meglepetés volt, mikor véletlenül
visszamentem. Mindketten úgy elcsodálkoztunk,
hogy Folti el is felejtett elbújni. Neked is lesz otthonod,
te kis bestia!
 

Két új cica. Nemrég érkeztek, külön is tartjuk őket.
Testileg elég fejlettek, de enni azt most tanulnak.
Valamit nagyon figyelnek. Két kis duci. Ahogy megtanultak enni, ők is mennek fel a gazdikeresőre.

     Nem sok napot töltött nálunk Pancsa, és máris elérkezett  vajúdásának ideje. Áttettem nagyobb ketrecbe, nyugodt körülményeket biztosítottunk neki és vártuk a csodát. Másnap reggel egy vörös és egy egészen sötétcirmos picit találtunk Pancsa mellett. Egyszer láttam egy filmet, amelyben Szabó Gyula kérdezte: Te jó Ég, ezekből lesznek a macskák? Hát valahogy én is így voltam vele.

Itt is vannak. Tündériek. Csak van egy kis probléma.
Valószínűleg Pancsa nagyon fiatal kora teszi, de nem
a legjobb anyuka. Még orvoshoz is elvittük, hátha van még rejtett tartalék, de nem volt. Pancsa viszont nem találja helyét. Csak teljes elszigeteltségben, nyugalomban képes nyugton feküdni, és várni, hogy picikéi megtalálják az éltető tejet. A közelébe sem merek menni, mert rögtön szalad oda hozzám, kölykeit hátrhagyva.

És akkor izgulhatok megint, nem is tudtam csak rácson keresztül lefényképezni. Remélem megmaradnak a kicsik! Ha véletlenül Pancsa elhagyná őket, ilyen piciket mesterséges táplálással nekünk még nem sikerült felnevelni. Így aztán nagyon szorítunk Pancsának és kölykeinek.

Ügyes légy Pancsa!
 

    Véleményem szerint - amivel  nem mindenki ért egyet - az utóbbi időben megváltozott városunk macska-toleranciája. Sok esetben a zérótoleranciához közelít. Még a létszámmegtartó ivartalanítási, egészségmegőrző programtól is elhatárolják magukat az emberek. Ezt a meggyőződést a telefonos megkeresések és személyes találkozások, beszélgetések alapján alakítottam ki.
    Őszintén aggódom a gazdátlan macskák sorsáért! Mikor megkerestek, hogy "ismeretségi körükben" azaz etetett cicái között, van egy szelid, mindenórás nőstény cica, talán ez a félelem volt az utolsó csepp, hogy igent mondtam, és befogadtuk a cicát.
  

     Pancsa szép, barátságos cicalány. Az autós utat végig méltatlankodta, de ahogy odaértünk a Cicaotthonba, és elkészítettem a helyét, ivott és nyugodtan elfoglalta birodalmát. Érezd jól magad nálunk, Pancsa! De ne rendezkedj be hosszú tartózkodásra!
 

     Eddig nem sok mondanivalóm volt az otthonnal kapcsolatban. Megkezdtük mindennapi életünket. Etetés, alomtisztítás, egy kis játék, símogatás, takarítás, adminisztráció nap mint nap. Egészen tegnapig, az Egyesület adomány gyűjtő napjáig. Egy nagyon kedves hölgy, Évike jelentkezett, hogy ő szeretne egy kicsit örökbe fogadni.. Ebben a kategóriában ugyan csak egyetlen cicánk van, volt, Bredi, a csudiszép kis szürke cica. A boltban megmutattuk a neten őcicaságát. Évike azonnal a szívébe zárta. Mi is nagyon megszerettük a kiegyensúlyozott, kedves kis kölyköt!

Így ma az összlétszám eggyel csökkent, mert Bredit behoztuk új gazdijához, új otthonába. Szobacica lesz. És mindjárt kap egy nagyit is, Micike személyében, aki miatt az egész örökbefogadás történt. Micike egyedül maradt, pedig nagyon élvezte a társaságot. Bredi lesz Micike új társasága. Sajnos ezt ők még nem tudják, és csak gyanakodva kerülgetik egymást.

Ahogy elnéztem a két ismerkedő cicát, nem lesz probléma. Hamar megbarátkoznak. Jó helye lesz a kis kalóznak. A legjobbakat kívánjuk az egész családnak!

     Öt kis fekete cica, öt parányi élet. Aranyosak, kedvesek, csak szeretni és félteni lehet őket. Átköltöztettem őket egy nagyobb ketrecbe, mert a kis bolhák nem tudtak eleget pattogni a kisebb ketrecben. Sőt, kintlétünk alatt szabadon is vannak, kint játszanak, rohangálnak, és az a legnagyobb boldogság, ha a saját ketrecük tetején ugrabugrálhatnak.

Bár a képen nincs ugra-bugra. Azért fent trónol a kicsi.

Csak attól retteg az ember, hogy véletlenül rájuk lép, mert villámként váltogatják a helyüket. Hipp-hopp. Az egyik pillanatban melletted van, egy másodperc múlva a szoba másik végében.

Itt a várva várt kaja, ezt nem lehet kihagyni.
 

Mennyivel jobb kívülről szemlélni a ketrecet, mint benne lenni!!!!

Mindig van kiút!!!! Főleg ha pici az ember, ... a cica.

Ez a szín illik nekem! tetszik!
 

A legbiztonságosabb hely egyenlőre még azért belül van!

Így éldegélnek kis feketéink. Parányiak, bájosak, de legjobb helyük egy szerető otthonban volna. Mi nem tudjuk az a szeretetet megadni nekik, ami megilletné őket.

     Az otthonbeli cicák nem eszik a konzervet, amit vettünk nekik, így kénytelen voltam beújítani. Meg az alomtálca is kevésnek bizonyult, így a műszak lejárta után irány a Napfénypark. Ott akciós,  nagyon olcsó un. univerzális tálcát lehet kapni, ami annyira univerzális, hogy még alomtálcának is tökéletes. Aztán az eleségbolt, ahol másik fajta elfogadható árú konzervből vásároltunk próbára néhány dobozzal. Ahogy ott nézelődök a pénztárnál, mert hitvessel nem lehet boltba menni, ezt mindenki tudja, nyújtogatom a nyakamat az újdonságok felé, rámbólint a pénztárosnő. Csodálkoztam, mi ez a jelentőségteljes pillantás???? Ahogy jobban körülnézek, látok egy kislányt egy tüneményes kiscicával a kezében.

És őt pillantottam meg a kezében. Kiderült, a cica a közeli óvoda egyik fáján volt, onna szedte le a kislány, és azért jött az üzletbe, hogy megkérdezze, mit csináljon vele. És mi pont ott voltunk, és akkor.
Miután kiderült - több telefon lebonyolitása után, hogy gazdi egyenlőre nincs, hazahoztuk a kis csavargót. Természetesen elérhetőséget hagytunk.
 

Berendeztem neki egy nagy dobozt, evett, ivott, pihent egy jó nagyot. Aztán elkezdtük a Cicamentők egyik hagyományát - ami egyébként igen praktikus, a fotóalbum elkészítését.

Ide a két legsikerültebb képet tettem fel. Láthatóan jól érzi magát. Dorombol, használja az almot. Ügyes fiú!
Amikor megkérdezte a kislány, elvisszük-e, és én  azt tudtam válaszolni, hogy igen, elöntötte a melegség a szivem. Nem kellett agyalnom, hogy ki vállallja, mit is tudunk csinálni vele? Volt hely ahová vihettem, és viszem is. A mi Cicaotthonunkba.
Jól tudom, ez sem lesz mindig így, nálunk is betelhet a létszám, ha nem viszik haza, otthonukba a cicákat, de ez az én pillanatom volt. ha én nem csinálom, eröltetem, ez nem így történt volna.
 

     Izgatottan mentem ki a Cicaotthonba (Macskavédelmi Központ), még a kutyákat sem etettem meg első fordulóra, hanem rohantam a szobákba. Vajon mi történt tegnap óta?
Semmi szóra érdemes. Ez azért így nem igaz, mert pontosan szóra érdemes, hogy a szobák ragyogóan tiszták maradtak, a macskák fogyasztottak a kikészített élelemből, mindenki az alomba végezte a dolgát, még a kis feketék is, és a létszám is stimmelt!
Komolyan meghatódtam. Trixi várt, mi meg a kölykeit várjuk, ha már megesett az eset.
     Első teendőm a kaja kiosztása volt, majd kipucoltam az almokat, és lehetett kezdeni a "szocializálást". A két haramia kivételével mindenki tűrte a símogatást, figyelt a halk beszédemre. Még nem maradtam köztük sokáig, először szokják meg a személyemet. A tegnapi stresszes nap után biztosan jól esik nekik a nyugalom. Minden nap egy kicsit többet.
A "tisztaszobában" Trixi kivételével a cicák úgy űltek az asztal fakkjaiban, mint madárkák a fák ágain. Sajnos itthon felejtettem a fényképező gépet!!! Trixi a szoba "nagyasszonya".
A karanténszobában a Kitti mami békésen szoptatja kölykeit, míg a papa, Kukucs a ketrecük mögül kukucskál ki. Egyedül a feketék ketrecéből hallatszik sírdogálás, de ahogy megoldom a karámjuk dolgát, nagyobb helyük lesz, és ez a nóta is megszűnik. A két hárpia is még egy kicsit sokkos, de étel azt fogyasztottak.
     Miután meggyőződtem arról, hogy mindenki ép és sértetlen, a kutyusokra is sor került. Kicsit felháborodva fogadták a kiosztott kaját, mellőztetésüket éreztetve.

Remélem minden nap ilyen problémamentesen telik el!
 

És ez így fog folytatódni most már napról-napra.                                                    

Kértem a szomszédokat, hogy az udvarunkban élő kutyák közül a bolondos, kamasz rosszcsonttal csináljunk valamit, mert áldásos tevékenysége mellet igen nehéz lesz a macskáinkat beköltöztetni. Kaptunk is hozzá nyakörvet és pórázt. Míg azt kerestem, hová tudnám rögzíteni az ebet, befutott a fuvar. Míg pakoltuk ki a hordozókat, ketrecet, és egyéb cuccokat, valakinek fognia kellett a pórázát, mert rendkivüli módon érdeklődött a nyávogó macskák iránt. Így nézett ki a kocsi belseje.

Szerencsésen kipakoltunk, becipeltünk mindent, majd keztük szemrevételezni a termést.
A kicsinek mondott cicák nagynak, és fordítva a nagyobbnak igért kölykök kisebbek voltak a kelleténél. De miért lenne minden úgy, ahogy az ember számít. Az egy másik film.



Betti szintén egy éves trikolor cicus, még kissé bátortalan, de majd megjön a játszhatnéka. Timi találta, és még ki is ivartalanítatta. Hála neki.

A medencetörést átvészelt Sumi gyönyörű, cirmos kandúr, aki Ibolya türelmes ápolása révén épült fel. Most még nem legénykedik. Ami nem is baj, mert van még egy fekete lányunk a "tisztaszobában" , de őt sajnos most nem tudom  bemutatni, mert elő se bújt a hordozójából.
 

A fekete cicákból nem sok látszik, inkább csak a szemük.
Később is készült róluk kép, de az már bolhaírtás utáni,  csatakosak és nem igazán szalonképesek. A hat helyett öt érkezett, viszont kisebbek, mint ahogy vártuk, így egyenlőre ketrecben laknak. A bátrabbja már majomként csüng a ketrec oldalán



Végezetül a két hárpia. Egyszer láttam ilyet, amit ők műveltek. Annyira erősek és vadak, hogy  kitépték magukat a kezemből,  mikor a bundájukat tisztogattuk.
Volt falon mászás, ablakban csüngés, hörgés, bújkálás a legelérhetetlenebb helyekre,.... Végül ki kellett pakolni mindent, csak a ketrec maradt a kis szobában, így jobb híján végül maguktól mentek be.

Legnagyobb sajnálatomra, sem a meghívott vendégünk, sem a kerékpáros egység nem futott be, így csak öten ittuk meg a babapezsgőt az elkövetkező, eredményes munkánk
jelképeként.
Megrendeltem a páromat, elláttam a macskákat, és bezártuk  nyitó napunkat a CICAOTTHONBAN.  

Már 4 órakor ébren voltam, kínomban már mosogépet is indítottam, mire elérkezett a 7 óra, az indulás ideje. Nagy örömmel érkeztem meg az otthonhoz, és a legeslegutolsó simitások elvégzése után vártam a fuvart, a beköltöző cicákat.

Trixit mi magunk vittük ki, aki a legtermészetesebb módon fogadta a szobát, vette használatba a játékokat, evett és elsőre megtalálta az almot is. Szuper egy csaj! Csak egyetlen hiba van vele, hogy megesett. Valószínűleg tanúi voltak a nagy eseménynek ideiglenes befogadói, és visszautalták a leányzót. És én még orvoshoz vittem, hogy olyan sovány, pedig olyan sokat eszik. Hát ez volt az oka. No de macskásoknál nem születik kiscica. Vagy mégis?

Igen komoly meglepetés ért.
Beesett egy házaspár egy raklapnyi macskával, papa, mama és öt kölyök. Azzal, hogy megbeszéltük, és ők hozták a beígért cicákat. Szerintem nem egészen így volt, de már nem volt szívem visszaküldeni őket macskástól Kecskemétre.

Ő Kukucs, a hófehér, egy éves papa. Nem igazán boldog a gazdag macskaáldástól. Mindig elbújik valami mögé. Ezért neveztem el Kukucsnak, mert úgy kandikál kifelé. Egyébként barátságos szép cica.

És íme a család. Nagyon bájos pofija van a szürkés trikolor maminak, nevet még nem találtunk neki.

Öt picinye van, 3 fehér, 2 szürke-fehér.

Nekem nagyon tetszenek.

Már lefényképeztem, beadminisztráltam mindent az eddigi cicákról, de a fuvar csak nem akart megérkezni. Már mindenki telefonált, mikor érlezik a "gyűjtőkocsi", de sajnos felvilágosítást nem tudtam adni. Majd.

Már 7-kor indultunk drága hitvesemmel az otthonba. Még kellett ablakot mosni, néhány ajtót, meg kellett hallgatnom egy oktatást, hogy hogyan bánjak egy  8 hónapos kutyával, kaptunk még fertőtlenítőt, kivülre, felmosáshoz. Érdekes belsől használatra nem kaptunk!!! Véleményem szerint nyugodt lélekkel várhatjuk a lakókat.

Így néz ki az egészséges, karanténon túlesett cicusok szobája. Nagyon üres lakók nélkül. Nagyon remélem 3-an majd csak elférnek ebben a szobában.

A konyha a heverővel, ahol nyugodtan el lehet éjszakázni is. Egyébként az admin blokkba is került egy heverő, ott is lehet aludni.                                                                                             

Ez pedig az adminisztrációs rész. Itt töltjük ki az örökbefogadási megállapodásokat, meg vezetjük a
szigorú nyílvántartást.

A karantén szoba még száradt eljövetelemkor, így nem tudtam berendezni, de reggel, érkezésre az is készen lesz.
Természetesen ezt a napot sem úsztam meg vásárlás nélkül. Imádok vásárolni, de ez azért már túlzás. De sikerült szórófejes flakont szereznem a fertőtlenítéshez.
Azt hiszem nyudodtan kijelenthetem: Jöhettek macsok!
 

Csütörtök a festés napja volt. Korán indultunk, hogy festőnk idejében hazaérkezzen a következő munkájáig. Egyik tagunk férje, a magas, termetes,  de örökvicces, lágyszívű Laci vállalta a piktor szerepét. A festéshez tartozó cuccok vigyázban állva vártak ránk, mely komoly vásárlási tevékenységünk eredményességét dicsérte. És semmi nem maradt ki. Hihetetlen! 8 órától 3 óráig festettünk. Laci a mester, én a kisinas. És csodák-csodája, időre készen lettünk. A kisinasnak arra is volt ideje, hogy lemosson néhány ablakot, ajtót. Az adminisztrációs zug is készen várja az iratokat. Az egyik szoba már teljesen kitisztítva, fertőtlenítve várja a cicákat.
Azt mondanom sem kell, hogy Laci lemondta a délutáni munkáját, én meg zuhanyozás nélül estem ágyba.

Már kialakult a kezdő kör cicalétszáma, 3 nöstény és 10 kölyök megy a karanténba. 2 nőstény meg a medencetörött cirmos kandur pedig a normál szobába. A karantént bizony nagyon komolyan kell vennünk, mert a múlt hónapban több veszett rókát is láttak. és ez komoly jel! Az én Trixikém is megy, már olyan jóban vagyunk, itthon hiányozni fog. Így összesen 6 felnőtt és 10 kölyökkel nyitunk. Véleményem szerint optimális létszám a kezdéshez, nem rémisztően sok, de ahhoz elég, hogy az ember örömmel járjon hozzájuk.

Az egészben az a "vicces", hogy a cicáink fele fekete. Én nem vagyok babonás, nem zavar a fekete macska, sőt nálunk is van egy, de hogy lehet 6 fekete kiscicát megkülönböztetni????

Már kaptam tippeket, jobbnál -jobbakat. színes nyakörv, színes szalag, és hasonló olcsóságok, de azért a pénzért inkább kaját vennénk.

Sőt, hogy fokozzuk a hatást, a felnőtt cicák közül is két fekete és nőstény cica van.

A végén még feketecicás egyesületnek fognak bennünket hívni.
Ha ezt előre látjuk, fekete cicát választottunk volna logonak.

Most már mindegy. Fekete nem fekete, nekünk mindegy, mindenféleképpen szeretjük őket.
     Igen gyorsan közeleg a vasárnap, nekem meg nő a zabszem. Nagyon izgulunk mindannyian, akik részt vettek értelmi vagy gyakorlati kivitelezőként a Cicaotthon létrejöttében.
     Pénteken megint a városban maradtam. Még egy utolsó kört futottam ilyen fontos dolgokért, mint ping-pong labda, bolhaírtó, és egyéb alapgyógyszerek, mint pl a fogamzásgátló a csajoknak, mert az egyetlen legényünk nincs ivartalanítva. És sajnos ennyi felesleges pénzünk sincs. Pedig a fiúk olcsóbbak.
     Fontos programom volt még a szállítási lista összeállítása. És a hordozók, ketrecek kiosztása. De azon is túl vagyok. Még 3 kölyök kiszállítása kérdéses, etetője nem tud dönteni. Van még egy napja!
Timi és párja lesz a kiszállító egység, én meg a fogadóbizottság. És ha igaz,többen is kijönnek az indulásra.
Nagyon várom már a NAGY ESEMÉNYT, már csak kettőt kell aludni!
 

     Szerdán vásároltunk. Reggel annyi hívást kaptam, amelyeket ugye azonnal meg kellett oldani, hogy  hitvesem már hazaért a kutyaetetésből, és még mindig egy szál parfümben fogadtam.
     Mondanom sem kell, mi nagyon spórolunk, így csak nagy ritkán használjuk az autóklímát. Most sem használtuk. Déli 12-kor indultunk, mint értelmes, diplomás emberek, hisz az az igazi kánikulai bevásárló időpont. Pálmaházban éreztem magamat, oxigén nélkül. Először az állati áruházhoz vettük az irányt, macskakaja. Ez viszonylag könnyen ment, jó is volt a klimás üzletben. Persze hiába kértem egy kis kedvezményt a NAGY NAP alkalmából, nem adtak, mert ők csak egy menhelyet támogathatnak! Nem írom le erről a véleményem, mert valami felsőbb admin még törölné.
     Ki a szabadba, mint akit fejbe vágtak. Gyorsan bemenekültünk egy másik  óriásba. Mint minden jobb üzlet, ez is klímás. Apa nagyon jól tudja, imádom az  ilyen tipusú boltokat. Minden kutyafülét árulnak. A virágtól a polctartó tipliig. No,  amit kerestünk nem kaptun, viszont klassz akciós alomtálcának használható nemtudommit, meg kesztyűt, azt kaptunk. A következő fejbecsapás után menekülés a  harmadik multiba. Oda már csak egyedül mentem be, üres dobozokat gyűjteni. A dobozokat a cicák nagyon szeretik, és különösen praktikus karanténban lévő cicák esetében, mert egyszerűen pótolható, már a doboz. Mikor nagy sokára végeztem, mert a megfelelőnek tűnő doboz éppen mindig tele van áruval, amit ki kell üríteni! Amikor megláttam a kocsiban megfőtt hitvesem, lemondtam a további együttvásárlásról, egy következő boltnál kiszálltam, és nagylelkűen hazaengedtem  a már totálkáros hitvest.
     Mentem tovább gyalog. Egy kis macskajáték, vizes edény a cicáknak, és még millió apróság beszerzése után én is hazatántorogtam. Pár perc pihenés és egy kávé után begyűjtöttem az egyik cicánkat, és elvittem az állatorvoshoz. Ott sajnos nem volt klíma a váróban, és igen sokat kellett várnunk. De ez is lezajlott, visszavittem a cicát a ketrecébe. Indultam volna haza. Nem tudom másutt hogyan működik, de itt délen minden napra jut egy kiadós égzengéssel kísért kisebb- nagyobb eső, jég. Amikor végre elindultam volna haza, befutott az aktuális vihar.
Ha én itt leülök, senki innen fel nem állít - jelszóval nekivágtam a viharnak. Úgy tűnik a trolik is tartanak az égzengéstől, így egyszerűen nem jöttek, de azért sikerült épségben hazérnem.
Közben azért a csütörtöki NAGYPROGRAMOT, a festést is szervezni kellett, hát nem unatkoztam.
A zuhany alatt már csak félig volt nyitva a szemem, és égzengés ide-oda, álomba zuhantam.

 Bevallom férfiasan, ránk nem ez a
 vásárlási  stílus a jellemző.

     Ma is kint voltam a Cicaotthonban. A változatosság kedvéért takarítottam. Hogy mit lehet egy házon ennyit takarítani??? És még az ablakok és az ajtók nincsenek is készen. Viszont berebdeztem a "várót" vagy "traccsolót", és megalkottam a kis irodát is. Boxi kutya ma csak egyszer tört be, ez már komoly haladás nála!
     Tegnap este, mikor olvastam Timi üzenetét, hogy készíti a nyílvántartó lapokat, belém hasított valami. Első pillanatra nem volt kellemes. Te jó Isten! Mibe vágtuk a fejszénket! Még libabőrös is lettem. Aztán ahogy elmúlt a sokk, szépen lecsengett az adrenalinlöket, kezdtem örülni. Ez az öröm folytatódott ma is. És még az idő is velem örült, mert csodálatos, friss nyári reggelre ébredtünk.

Szegény Trixi is nagyon várja a végleges szakítást ketrecével! A napi 1-2 óra szabadság nem elég.
Ő  lesz az egyik első páciensünk. Most nálam sajnálja magát!
 

Ma nem tiszteltük meg jelenlétünkkel leendő Cicaotthonunkat. Bent, Szegeden voltak intéznivalóink. Megvettük a festéket akcióban, aztán kinéztük a PVC padlónak valót, védendő a meglévő parkettát mindenféle macskaveszély ellen. Sőt a takarításnál is sok előnnyel rendelkezik a fedett padló.
Még szerencse, hogy nem ugrottunk azonnal a vásárlásba, mert lényegesen olcsóbban kaptunk darabként egy másik helyen. Közben sofőrömnek, aki egyébként a hitves szerepét is betölti, már plafonon citeráztak az idegei. Útál vásárolni, ennél jobban csak velem nem szeret. Képzeljétek szegényt, levegő: pálmaházéhoz hasonló, nej: mindent meg akar nézni, még ha nem is veheti meg, hatalmas forgalom a Budapesti úton, türelem: zéró. Minden részvétem az ővé volt. Végül mégis hazaértünk, legnagyobb örömére.
Nekem még maradt intézni valóm, nevezetesen adományvonal indítása. Már a 3 mobilszolgáltatót végig jártam, de segíteni nem tudtak. Az egyik kedvesebb ügyintéző - biztos, hogy megszabaduljon végre tőlem - adott egy mail-címet. Az arra a címre írt levél visszajött. Eszem azt a kedves, segítőkész szivét. A 4. helyen végre felvették az adatainkat, most várhatom az illetékes levelét vagy telefonját. vajon meddig????

Timivel megbeszéltük, hogy már következő nap -az agyalás mellett - elkezdjük a ház tisztogatását. A tisztogatás nagyon enyhe kifejezés volt, mert bizony fel kellett kötnünk a nadrágszárat, ha látványos eredményt akartunk elérni. Pedig akartunk.

Miután sikeresen kijelöltük a szobák, és a többi helyiség funkcióját, belevetettük magunkat a takarítás örömeibe. Hogy ne unatkozzunk, minden egyes alkalommal, mikor kimentünk a házból, megvívtuk harcunkat az éppen aktuális ebbel. Ha szerencsénk volt, nem szökött be, de sajnos nem mindig volt! Természetesen ilyen esetekben mindig az éppen frissen mosott padlórészen gyalogolt végig a kis drága. Merem állítani a kint töltött időnk jelentős részét az ebek rendszabályozására fordítottuk, vajh mi kevés eredménnyel. A szomszédból jött ugyan jótanács, hogy jutalomfalattal felvértezve, üljünk az eb mellé, és tanítsuk őket meg az alapvető tudnivalókra. Könyörgöm, mi Cicaotthonnak készítjük elő a terepet, és nem kutyák okításáért jöttünk ide. Egyébként nagyon barátságos kutyusok, ezt bárki megállapíthatta, aki csak végignézett rajtunk.

Komolyra fordítva a szót, kinyúlásig dolgoztunk. még szerencs, hogy jött a felmentő sereg, egy autó formájában, és hazafuvarozta a félhulla cicásokat.

Vasárnap délután vezérkari betekintés zajlott le, szintén észrevételeztük a tennivalókat, és ezek anyagi vonzatán tépelődve hagytuk magukra a megkergült ebeket.

Ahogy látjátok kissé kopott, de a mienk!
Az ünnepélyes aláírást követően mindjárt feljegyeztük az óraállásokat, ahogy azt egy tisztességes bérbeadáshoz-vételhez illik, és én rögtön maradtam is.
Fel kellett vennem az alaprajzot, meg bele is kellett élnem magam, hogy ebben az épületben két hét múlva macskák fognak élni! A nyitást július 5.-re tervezzük.
Arra nem számítottam, hogy a házzal 3 neveletlen kutya is jár, akik fittyet hánynak minden utasításnak, és első dolguk volt, hogy össze-vissza ugráltak.
Miután nagy nehezen túljutottam a kutyabarrikádon, elő kaptam a centimet, és dologhoz láttam. Mire befejeztem az alaprajz méretezését, a fejem tetejéig pókhálós lettem, de kit zavart! A mérések mellett alaposan szemrevételeztem a "kéglit", és meghatároztam, milyen munkák elvégzése szükséges. Ebbe sajnos az egyik szoba festése is beletartozik. Ekkora munkára nem számítottunk, de megoldjuk. Nagyon optimisták vagyunk.