Izgatottan mentem ki a Cicaotthonba (Macskavédelmi Központ), még a kutyákat sem etettem meg első fordulóra, hanem rohantam a szobákba. Vajon mi történt tegnap óta?
Semmi szóra érdemes. Ez azért így nem igaz, mert pontosan szóra érdemes, hogy a szobák ragyogóan tiszták maradtak, a macskák fogyasztottak a kikészített élelemből, mindenki az alomba végezte a dolgát, még a kis feketék is, és a létszám is stimmelt!
Komolyan meghatódtam. Trixi várt, mi meg a kölykeit várjuk, ha már megesett az eset.
Első teendőm a kaja kiosztása volt, majd kipucoltam az almokat, és lehetett kezdeni a "szocializálást". A két haramia kivételével mindenki tűrte a símogatást, figyelt a halk beszédemre. Még nem maradtam köztük sokáig, először szokják meg a személyemet. A tegnapi stresszes nap után biztosan jól esik nekik a nyugalom. Minden nap egy kicsit többet. 
A "tisztaszobában" Trixi kivételével a cicák úgy űltek az asztal fakkjaiban, mint madárkák a fák ágain. Sajnos itthon felejtettem a fényképező gépet!!! Trixi a szoba "nagyasszonya".
A karanténszobában a Kitti mami békésen szoptatja kölykeit, míg a papa, Kukucs a ketrecük mögül kukucskál ki. Egyedül a feketék ketrecéből hallatszik sírdogálás, de ahogy megoldom a karámjuk dolgát, nagyobb helyük lesz, és ez a nóta is megszűnik. A két hárpia is még egy kicsit sokkos, de étel azt fogyasztottak.
Miután meggyőződtem arról, hogy mindenki ép és sértetlen, a kutyusokra is sor került. Kicsit felháborodva fogadták a kiosztott kaját, mellőztetésüket éreztetve.
Remélem minden nap ilyen problémamentesen telik el!
És ez így fog folytatódni most már napról-napra.
