Már 4 órakor ébren voltam, kínomban már mosogépet is indítottam, mire elérkezett a 7 óra, az indulás ideje. Nagy örömmel érkeztem meg az otthonhoz, és a legeslegutolsó simitások elvégzése után vártam a fuvart, a beköltöző cicákat.
Trixit mi magunk vittük ki, aki a legtermészetesebb módon fogadta a szobát, vette használatba a játékokat, evett és elsőre megtalálta az almot is. Szuper egy csaj! Csak egyetlen hiba van vele, hogy megesett. Valószínűleg tanúi voltak a nagy eseménynek ideiglenes befogadói, és visszautalták a leányzót. És én még orvoshoz vittem, hogy olyan sovány, pedig olyan sokat eszik. Hát ez volt az oka. No de macskásoknál nem születik kiscica. Vagy mégis?
Igen komoly meglepetés ért.
Beesett egy házaspár egy raklapnyi macskával, papa, mama és öt kölyök. Azzal, hogy megbeszéltük, és ők hozták a beígért cicákat. Szerintem nem egészen így volt, de már nem volt szívem visszaküldeni őket macskástól Kecskemétre.
Ő Kukucs, a hófehér, egy éves papa. Nem igazán boldog a gazdag macskaáldástól. Mindig elbújik valami mögé. Ezért neveztem el Kukucsnak, mert úgy kandikál kifelé. Egyébként barátságos szép cica.
És íme a család. Nagyon bájos pofija van a szürkés trikolor maminak, nevet még nem találtunk neki.
Öt picinye van, 3 fehér, 2 szürke-fehér.
Nekem nagyon tetszenek.
Már lefényképeztem, beadminisztráltam mindent az eddigi cicákról, de a fuvar csak nem akart megérkezni. Már mindenki telefonált, mikor érlezik a "gyűjtőkocsi", de sajnos felvilágosítást nem tudtam adni. Majd.
