Timivel megbeszéltük, hogy már következő nap -az agyalás mellett - elkezdjük a ház tisztogatását. A tisztogatás nagyon enyhe kifejezés volt, mert bizony fel kellett kötnünk a nadrágszárat, ha látványos eredményt akartunk elérni. Pedig akartunk.
Miután sikeresen kijelöltük a szobák, és a többi helyiség funkcióját, belevetettük magunkat a takarítás örömeibe. Hogy ne unatkozzunk, minden egyes alkalommal, mikor kimentünk a házból, megvívtuk harcunkat az éppen aktuális ebbel. Ha szerencsénk volt, nem szökött be, de sajnos nem mindig volt! Természetesen ilyen esetekben mindig az éppen frissen mosott padlórészen gyalogolt végig a kis drága. Merem állítani a kint töltött időnk jelentős részét az ebek rendszabályozására fordítottuk, vajh mi kevés eredménnyel. A szomszédból jött ugyan jótanács, hogy jutalomfalattal felvértezve, üljünk az eb mellé, és tanítsuk őket meg az alapvető tudnivalókra. Könyörgöm, mi Cicaotthonnak készítjük elő a terepet, és nem kutyák okításáért jöttünk ide. Egyébként nagyon barátságos kutyusok, ezt bárki megállapíthatta, aki csak végignézett rajtunk.
Komolyra fordítva a szót, kinyúlásig dolgoztunk. még szerencs, hogy jött a felmentő sereg, egy autó formájában, és hazafuvarozta a félhulla cicásokat.
Vasárnap délután vezérkari betekintés zajlott le, szintén észrevételeztük a tennivalókat, és ezek anyagi vonzatán tépelődve hagytuk magukra a megkergült ebeket.
