Nem sok napot töltött nálunk Pancsa, és máris elérkezett vajúdásának ideje. Áttettem nagyobb ketrecbe, nyugodt körülményeket biztosítottunk neki és vártuk a csodát. Másnap reggel egy vörös és egy egészen sötétcirmos picit találtunk Pancsa mellett. Egyszer láttam egy filmet, amelyben Szabó Gyula kérdezte: Te jó Ég, ezekből lesznek a macskák? Hát valahogy én is így voltam vele.
Itt is vannak. Tündériek. Csak van egy kis probléma.
Valószínűleg Pancsa nagyon fiatal kora teszi, de nem
a legjobb anyuka. Még orvoshoz is elvittük, hátha van még rejtett tartalék, de nem volt. Pancsa viszont nem találja helyét. Csak teljes elszigeteltségben, nyugalomban képes nyugton feküdni, és várni, hogy picikéi megtalálják az éltető tejet. A közelébe sem merek menni, mert rögtön szalad oda hozzám, kölykeit hátrhagyva.
És akkor izgulhatok megint, nem is tudtam csak rácson keresztül lefényképezni. Remélem megmaradnak a kicsik! Ha véletlenül Pancsa elhagyná őket, ilyen piciket mesterséges táplálással nekünk még nem sikerült felnevelni. Így aztán nagyon szorítunk Pancsának és kölykeinek.
Ügyes légy Pancsa!
