Szerdán vásároltunk. Reggel annyi hívást kaptam, amelyeket ugye azonnal meg kellett oldani, hogy hitvesem már hazaért a kutyaetetésből, és még mindig egy szál parfümben fogadtam.
Mondanom sem kell, mi nagyon spórolunk, így csak nagy ritkán használjuk az autóklímát. Most sem használtuk. Déli 12-kor indultunk, mint értelmes, diplomás emberek, hisz az az igazi kánikulai bevásárló időpont. Pálmaházban éreztem magamat, oxigén nélkül. Először az állati áruházhoz vettük az irányt, macskakaja. Ez viszonylag könnyen ment, jó is volt a klimás üzletben. Persze hiába kértem egy kis kedvezményt a NAGY NAP alkalmából, nem adtak, mert ők csak egy menhelyet támogathatnak! Nem írom le erről a véleményem, mert valami felsőbb admin még törölné.
Ki a szabadba, mint akit fejbe vágtak. Gyorsan bemenekültünk egy másik óriásba. Mint minden jobb üzlet, ez is klímás. Apa nagyon jól tudja, imádom az ilyen tipusú boltokat. Minden kutyafülét árulnak. A virágtól a polctartó tipliig. No, amit kerestünk nem kaptun, viszont klassz akciós alomtálcának használható nemtudommit, meg kesztyűt, azt kaptunk. A következő fejbecsapás után menekülés a harmadik multiba. Oda már csak egyedül mentem be, üres dobozokat gyűjteni. A dobozokat a cicák nagyon szeretik, és különösen praktikus karanténban lévő cicák esetében, mert egyszerűen pótolható, már a doboz. Mikor nagy sokára végeztem, mert a megfelelőnek tűnő doboz éppen mindig tele van áruval, amit ki kell üríteni! Amikor megláttam a kocsiban megfőtt hitvesem, lemondtam a további együttvásárlásról, egy következő boltnál kiszálltam, és nagylelkűen hazaengedtem a már totálkáros hitvest.
Mentem tovább gyalog. Egy kis macskajáték, vizes edény a cicáknak, és még millió apróság beszerzése után én is hazatántorogtam. Pár perc pihenés és egy kávé után begyűjtöttem az egyik cicánkat, és elvittem az állatorvoshoz. Ott sajnos nem volt klíma a váróban, és igen sokat kellett várnunk. De ez is lezajlott, visszavittem a cicát a ketrecébe. Indultam volna haza. Nem tudom másutt hogyan működik, de itt délen minden napra jut egy kiadós égzengéssel kísért kisebb- nagyobb eső, jég. Amikor végre elindultam volna haza, befutott az aktuális vihar.
Ha én itt leülök, senki innen fel nem állít - jelszóval nekivágtam a viharnak. Úgy tűnik a trolik is tartanak az égzengéstől, így egyszerűen nem jöttek, de azért sikerült épségben hazérnem.
Közben azért a csütörtöki NAGYPROGRAMOT, a festést is szervezni kellett, hát nem unatkoztam.
A zuhany alatt már csak félig volt nyitva a szemem, és égzengés ide-oda, álomba zuhantam.
Bevallom férfiasan, ránk nem ez a
vásárlási stílus a jellemző.
