Többnyire telefonügyeletünkre, weboldalunkra, email-címünkre érkező bejelentésekkel foglalkozunk, de furcsa volna, ha pontosan mi nem találnánk cicákat. Hát ismét sikerült Margitkának a Zsinagóga kertben rábukkanni egy egész doboznyi, pontosan 9 pici cicára.
A Zsinagóga kert afféle lerakatnak számít, sokan ide helyezik el a nem kívánt szaporulatot.
Nem is jelentene komoly problémát, ha legalább addig tartanák a cicákat, amíg megtanulnak önmaguk táplálkozni. vagy a mamit is mellékelnék hozzájuk.
A mostani 9 cicából 4-nek még a szeme sem nyílt ki, 5 cicus nagyobbacska, már lehetnek 3-3,5 hetesek?!

Szegény picik, alig bírtuk
a dobozból kimenteni őket.
A doboz belül, mi kívül!

Az ilyen pici cicákkal az a probléma, hogy ellátásuk 24 órát és teljes embert igényel. Sajnos ilyen feladatokra még tagjaink közül is nagyon kevesen tudnak csak vállalkozni. Hiszen 3-4 óránként etetni kell őket, fecskendővel vagy cumisüvegből, állandó felügyeletet igényelnek. A még csukott szeműek, lehetnek maximum 7-9 naposak életben maradására kicsi az esély. A nagyobbakat lassan meg lehet tanítani az önálló étkezésre.
Még Pötyi mamit is megpróbáltuk becserkészni, de szegény hallani sem akart egy újabb fészekaljról. Így most nálam, a fürdőszobában laknak, és amikor felsírnak, szaladok és etetem őket cicatejjel. A nagyobb öt Margitkánál maradt, reggel Katika, délben Margitka, este pedig én látom el őket. Reméljük a legjobbakat!

Ismételten felvetődik, immáron nagyon sokadszorra, hogy miért ilyen felelőtlenek embertársaink? Éjszak, sötétben lopják be a cicákat, vagy csak egyszerűen kidobják őket, egy autóból, vagy gyalogosan. Settenkedve, magukat nem szégyellve szabadulnak meg a nem várt??? áldástól. Kukákból, kisebb szemetesekből, lerakott dobozokból, és a legelképzelhetetlenebb helyekről kerülnek elő a már sokszor éhen halt állatkák.

Ez már  önmagában is állatkínzás, büntetendő cselekmény. Mikor tanulják már meg az emberek, hogy felelősséggel tartoznak kedvenceik, és azok utódai felé. Felelős gazdihoz kellene maguknak juttatni kedvencük utódait, amennyiben erre nem képesek, ivartalaníttatni kellene az anyaállatot. Hiába van törvény az állatkínzást elkövetők megbüntetésére, ha nincs is aki végrehajtaná ezeket a törvényeket!!!!!

Időközben Pötyike kölykei szépen felnőttek, lassan otthont keresünk számukra.
Gyönyörű, játékot cicákká fejlődtek!

 Azért a mamit még le-le nyúljuk egy körre!!!

Mint azt már több ízben is jeleztem, Egyesületünk nem szűnt meg, életünk és munkánk megy tovább. Még sokszor felemlegetjük az otthont, de ez is múlóban. Munkánkat olyan irányban folytatjuk, mely nem igényel jelentős anyagiakat, és helyszükséglete is lényegesen kisebb.

Mint az weboldalunkon is olvasható, nagyon fontosnak tartjuk az emberi szemléletmódosítást, hiszen annyi állatkínzásról, kidobott, elhagyott kedvencről kapunk hírt, amely már messze meghaladja az emberi tűrőképességet. A Szeged Napja záróeseményén, a Hidivásáron mi is jelen voltunk. Tettük ezt azért, hogy Egyesületünk ismertségét növeljük, és szórólapjainkkal az emberek segítségére siessünk, kapcsolatokat építhessünk  városunk lakóival  és vendégeivel.

10 pontból álló kérdőív kitöltésére kértük fel kedves látogatóinkat, és sokan eleget is tettek kérésünknek. Ezt inkább saját okulásunk céljából végeztük. A kérdőíveket feldolgoztam, annak ellenére, (statisztikai ismereteim felidézésével) hogy a felmérés nem tekinthető reprezentatívnak, és a kitöltött kérdőívek száma sem üti meg az elvártat, és zömében állattartók töltötték csak ki, találtam említésre méltó jellemzőket:

Vendégeink 96%-a ismeri vagy legalábbis hallott a felelős állattartás szabályairól.

A meglévő állatvédelmi törvényekről a megkérdezettek 52%-nak van ismerete, 20% hallott róla míg  28% nem tud róluk.

A válaszadók 58%-a képet tud alkotni a hazánkban zajló állatkínzások mértékéről, 40%-uk nem, míg 2%-ot nem is érdekel a dolog."

Természetesen ezekből az adatokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de elgondolkodtatóak.
 

                             Bemutatkoztak a Szegedi Cicamentők
 

        A standunk                                         Gyermekrajzverseny

  írott felvilágosítás                                   szóbeli tanácsadás

A kép még a Cicaotthonban készült.

A kölykök gyönyörűen fejlődnek.

Befejezésül néhány szó Egyesületünkről. Nem szűntünk meg a Cicaotthon bezárásával, mint azt sokan hiszik. Dolgozunk tovább. Cicáinkat ideiglenes befogadóknál helyezzük el, és folytatjuk a gazdátlan cicák ivartalanítását, a kicsik szocializálását, a gazdikeresést mint eddig. Csak kisebb lépésekben. És mindannyian alig várjuk, hogy elkövetkezzen az az idő, mikor megint írjuk ezt a blogot: A Cicaotthon mindennapjait!

 A Cicaotthon bezárásával össze kellett húzni magunkat, hogy az otthon cicáinak helyet szorítsunk. Megoldottuk. Trixi, Jojó, Zizi, Pintyő azóta már szerető gazdinál dorombol.
Pötyi és 5 kölyke maradt még, kik május 5.-én a Cicaotthonban jöttek világra.  

   Jojó                     Trixi                            Pintyő                        Zizi

A maradék, a cicacsalád Klárikánál vendégeskedik.

Ma hallottam az állatorvosunktól, hogy a két Főállatorvos örömének adott kifejezést, hogy végre nálunk is működik egy ilyen színvonalas macskaotthon, és  lelkiismeretes, állatbarát  emberek felvállalták a kóbormacska témát.
Már nem működik.

Egy napot vártam a bejelentéssel, hátha lesz változás, de nem lett! Felszólítást kaptunk a bérbeadónktól, támogatónktól, hogy szerződésünknek megfelelően felmondja a bérleti viszonyt, és rendelkezésünkre áll 30 nap, hogy teljesen helyreállított állapotban adjuk le az épületet.
Most, pontosabban megelőző nap, amikor teljesen legális, bejegyzett menhely lehettünk volna, kaptuk a felmondást!
Megszakad a szívem. És elkezdtek jönni a bejelentések a kidobott cicákról! És nekünk most a saját cicáink elhelyezéséről kell gondoskodnunk! Ilyen is csak velünk történhetett meg.
 

Még nagy szerencsénk van, hogy nem a macskadömping közepén történt meg velünk! A Ziziék keverte bonyodalmak felzavarták a mi kis állóvizünket is. Ugye hivatalos karantén esetén a Főállatorvos tiszteletét teszi, és megállapítja, a két hét időtartam alatt kijöttek-e a veszettség tünetei a megfigyelt állatkán, avagy nem. A másik problémát az jelentette, hogy mi csak fél-legális otthonként működtünk, és kíváncsiak lettek(?), hogy milyen dolgok zajlanak szépen csengő nevünk alatt. Így a mai napon nem csak a Városi hanem a Megyei Főállatorvos is tiszteletét tette szerény hajlékunkban. Először szemrevételezték az állítólagosan veszett Zizit, sztárfotót is készítettek róla, nyugodtan ülte végig a vizsgállattal fejeződő macerát, és egészségesnek találtatott.
Ezután következtünk mi. Górcső alá kerültünk. És nem kis örömömre 99%-osan megfeleltünk.
Természetesen fotók a többi cicáról, a szobákról, sok-sok kérdés a higiéniáról, a fertőzésmegelőzésről, szóval mindenről. Hiányolták többek között a cipőmosót, amit mi műtőspapuccsal helyettesítettünk, bizonyos nyilvántartásokat bizonyos vegyszerekről, de különben azzal a tanáccsal hagytak ott bennünket, hogy az általuk írt jegyzőkönyvvel kérelmezzük a városi jegyzőtől a hivatalos működési engedélyt. Büszke voltam magunkra, még állandóan morgolódó férjem is megállapította, hogy jól szerveztük, végeztük munkánkat.
Eddig tartott  a nevet rész.

Micu ideiglenes befogadója, Dóri elutazott az ünnepekre, és én látom el Micut is. Kíváncsi voltam, hogy betegsége után mennyit hízott vissza, örömmel vállaltam  gondozását.
Ahogy megcsikordult a kilincs, Micu boldogan szaladt elém. Öröme hamar megcsappant, mikor rájött, nem Dóri az érkező. Hagyta magát simogatni, no nem sokáig.Beleszagolt az ételébe, úgy tett, mint aki eszik, a friss vízre rá se bojszintott, és elvonult búvóhelyére. Játékról szó sem lehetett.

Micu szépen összeszedte
magát, súlyánál van.

Ezért a bebújós képért karmolást
kaptam!
Megzavartam a komfortzónáját.

Látható, Micu  szép, kedves,
szeretni való exkandúr.
Végleges otthonra vár!

Amennyire lehetett, lecsökkentettük otthonunk létszámát, felkészülendő az idei "áldásra":
A kisszobában alig lézengenek, de nagyon útjában vannak egymásnak. pedig zömében ivartalanított cicákról van szó. Eddig olyan jól elvoltak, a kajával sem volt probléma, de nagyon kiúriasodtak. nem esznek mással egy tálcából.
 

Ancika még bent
sincs a sorban.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk minden kedves Látogatónknak, Támogatónknak.

Zizit a fehér, kék-sárga szemű, süket cicusunkat elvittem tegnap volt gazdájához, aki tovább adta volna egy általuk szervezett új gazdinak Makóra. El is búcsúztam Zizitől, megkedveltem szegénykémet, és ő is engem. Átadtam volt gazdijának, hogy szállítsa tovább.
Kora délután csörög a telefonom, és megdöbbenve konstatáltam, a városi kisállat ügyelet orvosa van a vonal másik végén. Kérése a következő volt: egy cica megkarmolt egy hölgyet és két hét karanténba kellene helyezni a cicát veszettség gyanújának kizárására, elvállalnánk-e. Én igent mondtam, bár a dokit nem ismerem, egy jó pont mindig jól jön. Ki is visszük még most délután a cicát a Cicaotthonba, jönnek értem.
Összekaptam gyorsan magam, és már csörgött a telefonom, hogy itt vannak cicástól. OK. Lementem. Mit is mondjak, ha nem kapnak el, hanyatt vágom magam. Kitalálhatjátok, Zizi és volt gazdája várt rám! Azt se tudtam, hirtelen mit is mondjak. Zizit karanténozni!!! Hiszen éppen két hétig volt nálunk. Ha valami baja lett volna, ki is jött volna a cicán! A volt gazdi közlése alapján bontakozott ki előttem, mi is történt valójában.

Zizi ismét más helyen, más emberek között zaklatottabban viselkedett, és sikerült megkarmolnia volt gazdasszonykáját. A megijedt pár elrohant az ügyeletre, az ügyeletes orvos, mivel nem ismert bennünket, és nem tudta milyen körülmények között tartjuk az állatokat, elrendelte a karantént Zizi számára, nálunk!!! Ezt érdekesnek találtam, de megjegyzést nem fűztem hozzá. Kivittük Zizit Algyőre, és beraktuk egy üres helyiségben egy ketrecbe, ahol két hetet fog eltölteni. És figyeljük, veszett-e. Nos én bátran kijelentem, nem veszett. Írtam egy nagyon kúltúr levelet hazatértem után az ügyeletes orvosnak, ahol részletesen leírtam tartási és higiéniai körülményeinket, sőt őt és kollégáit meghívtam egy betekintő látogatásra is.
Csak annyit írnék még ide, hogy akinek már volt süket cicával dolga, ismerheti reakcióikat. Ha nem látja a közeledőt, és hozzáérnek, megijed, fúj és karmol. Az elmúlt két hétben állandóan autóztattuk, kitettük más állatok, emberek társaságának.Alaposan megkevertük szegénykémet. Feltételezem, volt asszonykája sem a megfelelő módon közelített hozzá, és karmolt. Szegény cica igen izgatott lehetett. Azt is megmondom őszíitén, ekkora bizalmatlanság rosszul is esett. Persze nem kötelező mindenkinek ismernie bennünket, de egy állatvédő szervezet esetében, aki  70 örökbeadáson is túl van, talán előbb megkérdeztem volna az orvos helyében pár dolgot, és akkor jelentettem volna a hatósági orvosnak tovább az esetet.
És azt is tudnia kell Szeged leghíresebb rendelője orvosának, hogy hogyan viselkedik egy megrémült, süket macska. No de nem posztom kritizálni senkit, nem is akarok. Várjuk az eredményt.
Csak azt nem tudom, mi történne, ha a város összes macskáját karanténba dugnánk, mert megkarmolt valakit. Talán eltűnnének a város macskái!

Bemutatom Zizit,
a veszett(???) cicát.

Ha kissé szeles is, de már virágzó fák és magas fű között visz az utunk a Cicaotthon felé.
Ahogyan azt írtam, kifestettünk, fertőtlenítettünk, rendezkedtünk és már be is lakták a cicusok a kisebbik szobát. Lakói egyelőre: Zizi, Pityke, Ancika, Jojó és Pintyő. Jól érzik magukat, csak az egyen-kaja nem ízlik igazán nekik. Sajnos nincs más.

                  Pityke       

         Pintyő                                                        Zizi

Nagy készülődésben vagyunk. Várjuk az igazi tavaszt, aztán indulhat a nagytakarítás. De nem csak takarítást tervezünk, hanem teljes átszervezést, és a két szoba gombátlanítása után átfestésüket is. A kisebb szoba teljes egészében a karantén szerepét fogja betölteni, ami két hét időtartamú. Azalatt, amennyiben új jövevényünk egészséges, megkapja az első védőoltást, és ha lehetséges, a másodikat is. Amennyiben nem egészséges, akkor felgyógyulása utánra halasztódik a védőoltás beadása. A felvétel utáni fürdetés, féreg- és élősködőirtás, ill. a karantén letelte után költözhet át a másik szobába. Ahol csak hozzá hasonló cicusok laknak majd.
Természetesen a karantén, az egészséges és beteg cicák elkülönítése eddig is rutin volt. csak más formában. Most ott tartunk, hogy a nem-szocializálható cicáinknak helyet keresünk, ahová ivartalanításuk után kihelyezhetőek lesznek. Ill. a nem fűtött szobának a penészmentesítését is elkezdtük.
Nem marad sok időnk, mert már sűrűsödnek a bejelentések, helyet kérve kis Cicaotthonunkban.

Mint a képeken azt láthatjátok, a kis bicegő cicusunk, nemcsak Zsuzsi, hanem 'testvére'
szivébe is belopta magát!

Az elveszett és általunk megtalált fehér kandúrka, Pityke a mi cicánk lett. Sajnos nem kereste senki. Viszont sokat fehéredett. Változatlanul aranyos, doromboló, gazdi után síró
fiatal kiskandúr!

A belvárosban, a Nádor u., Brnoi söröző udvarának környékén találtunk rá. Teljesen fehér. barátságos, emberhez szokott kb. 6 hónapos kandúrka. Szelíd, dorombolós, nagyon kedves cica. Régi vagy új gazdiját keresi. Jelenleg a Szegedi Cicamentők Cicaotthonában van.
Tel: 06/30-22-44-208

A szegedi Madách iskolában egy hete etették a gyerekek Garfildet, a talált cicát. Vörös, szép, barátságos, elképzelhető, hogy ivartalanított, fiatal kandúr. Végül a tanárok belátták, hogy mégsem iskolába való egy cica, és elkezdtek telefonálni. Mi fogadtuk be a cicust, abban a reményben, hátha előkerül a gazdija. Feltettük hirdetőkre, a gyerekek szórólapokat hordtak szét, ragasztottak ki. Eredménytelenül. Így Gari a mi cicánk lett.
 

Hála az égnek, nem sokáig. Egy belvárosi párnak nagyon megtetszett a kis vörös bestia. És már Timivel együtt vittük orvoshoz. Ivartalanítás után már magával is vitte új otthonába. Mint kiderült, Gari csak 7 hónapos fiatal kandúrka (volt)!
Boldog cicaéletet kívánunk, és végre nyugalmat a viszontagságos napok után!
 

Bicebócáról kaptunk visszajelzést. Nagyon jól érzi magát új otthonában. A másik cicával is összeismerkedtek rendesen, és már együtt is játszanak. Nagyon örülök a kis kalóz szerencséjének, nem bíztam benne, hogy ilyen klassz helyre fog kerülni.
Micuval sok gondom volt. Amióta kivittük a Cicaotthonba, nem evett, elbújt, teljes passzivitásba vonult. Alaposan meg is fogyott. Ahogy kiértünk reggelente, olyan intenzitással döngette az ajtót, azt hittem kitörik az üvege. Két próbálkozásom volt, az egyik bejött. Ideiglenes befogadásra vállalkozó tagunk, Dóri éppen felszabadult, és vállalta Micuval az együttélést. Most teljes a boldogság.

Már készülünk a nagy tavaszi macskainvázióra. Tavaly bejött, és hiszem, az idén is be fog következni. Kidobott almok, vemhes, beteg  macskák, vagy nyűggé vált exkedvencek tömeges megjelenése szerte a városban.

Cicaotthonunk szeretné elérni, hogy az Otthonból kikerülő minden egyes állatunk gyógyultan, védőoltással ellátva, és ha kora engedi, ivartalanítva kerüljön végleges otthonába. Ez igen nagy, de számunkra kötelezőnek tekintett feladat.

Kedves Állatbarátok! A segítségeteket kérjük, hogy vállalt tervünket meg tudjuk valósítani. Ez elsősorban a városunkban, Szegeden  lakó emberek és a szerencsétlen, áldozattá vált állatok érdeke is. 100 Ft is életet menthet!                                        

Az OTP-nél nyitott folyószámlánkra befizethetitek, utalhatjátok támogatásotokat. A megjegyzésben az adomány célját fel lehet tüntetni. Még egyszer kérünk minden Állat- és Cicabarátot, nyújtsatok segítséget a még adó1%-ra nem jogosult egyesületünknek.

OTP 11735005-20544234

Adomány a rászoruló cicák számára. Köszönjük saját és Cicaotthonunk árvái nevében!

Segíts, hogy segíteni tudjunk!

Az új év első hónapját nem igazán kedvelem. Hosszú, sötét és unalmas. Ez az év sem kivétel ez alól. Munka azért akad szépen, hiszen az évvégi összesítések, pályázatfigyelések, támogatók megkeresése mellett a beállt munkarend folytatódik, de akkor is örül az ember, hogy mindjárt vége lesz.
Cicaotthonunkban is a kezdeti fellángolás után csak a szokásos mindennapi tevékenységek folynak. Egyetlen cicát fogadtunk be, szegényt már el akarták altatni. Gazdája - aki pedig nagyon szereti - házasságát veszélyeztette. Bár ivartalanított fiatalember a drága, mégis végtelenül féltékeny volt a vőlegényre, akit már több esetben orvos látott el, a barátságtalan fogadtatás következményeként. Így a hölgynek választania kellett. És ezért került hozzánk.
Egyébként mindenkivel, nemtől függetlenül, nagyon barátságos, dorombolós, szeretetteljes cica. Míg itt volt nálam, bennünket is nagyon megkedvelt.

Ismerkedjetek meg Micuval, egy gyönyörű cirmos exkandúrral:

Igazából nem értettem miért, de a mosdókagylóban érezte legjobban magát.

Két újabb cicánk, Bonbon és Bicebóca is gazdihoz, szerető otthonba került.

                Bonbon                                   Bicebóca                            

                              Szép cicaéletet kívánunk!

A kedves, mókás, játékos szürke kandúrkánk, Yoda is  megtalálta végre otthonát Röszkén, egy fiatal párnál. Így Yoda lett a 2011-es esztendő első örökbeadott cicája. A másik jó hírünk, hogy Bonbon után is érdeklődtek, sőt kérték, tartsuk meg a számukra. Ezt szívesen vállaltuk.

Reméljük jó cicaélete
lesz kis kalózunknak!

     Ilyenkor Újév tájékán mindenki számot szokott vetni az előző évvel. Mit és hogyan, merre és mennyit... . Mi is megtettük, átgondoltuk azt, mit csináltunk jól vagy esetleg kevésbé jól, min fogunk változtatni, és így, az első évünk végén mire is jutottunk.
     Miután anyagi bevételünk igen szűkös volt, elsősorban a cicamentésre fordítottunk nagyobb figyelmet, hiszen komolyabb orvosi költségekre, mint pl. sorozatos ivartalanítás, sajnos nem futotta. A cicusok mentése két vonalon haladt, először csak ideiglenes befogadással, majd július 4.-től a Cicaotthon megteremtésével, üzemeltetésével, ahol lényegesen több cicával tudtunk már foglalkozni.
Így összesen 57 cicát tudtunk megmenteni, szerető otthonba juttatni. 45 cica a Cicaotthonból került örökbefogadókhoz, míg a fennmaradó 12 ideiglenes befogadóinktól.
     Nagy tervünk, a kóbor macskák helyzetének felkarolása még várat magára, hisz nincs meg egyelőre az anyagi fedezetünk hozzá. Bár az örökbeadott cicák is az utcáról kerültek hozzánk, így ez sokat szépít a helyzeten.
     Tanulságos, kemény évet tudhatunk magunk mögött. Tanulságot emberségből, tanulságot egymás iránti megbecsülésünkből, és komoly tanulságot a mai emberek állatokhoz való viszonyáról. Sajnos ezek a tanulságok nagyon sokszor negatív előjelűek voltak. Magunknak is sokat kell még változni, de mi legalább biztosan tudujuk:

   "Amíg nem tapasztaltuk milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik"  Anatole France

és még valamit:

    " Ahogy másokban megpróbáljuk felfedezni a legjobbat, akkor valahogy magunkból is a legjobbat hozzuk ki."          W.A. Ward

és megtanultuk, hogy ez az idézet igaz, és két irányban működik.