A szegedi Madách iskolában egy hete etették a gyerekek Garfildet, a talált cicát. Vörös, szép, barátságos, elképzelhető, hogy ivartalanított, fiatal kandúr. Végül a tanárok belátták, hogy mégsem iskolába való egy cica, és elkezdtek telefonálni. Mi fogadtuk be a cicust, abban a reményben, hátha előkerül a gazdija. Feltettük hirdetőkre, a gyerekek szórólapokat hordtak szét, ragasztottak ki. Eredménytelenül. Így G
ari a mi cicánk lett.
Hála az égnek, nem sokáig. Egy belvárosi párnak nagyon megtetszett a kis vörös bestia. És már Timivel együtt vittük orvoshoz. Ivartalanítás után már magával is vitte új otthonába. Mint kiderült, Gari csak 7 hónapos fiatal kandúrka (volt)!
Boldog cicaéletet kívánunk, és végre nyugalmat a viszontagságos napok után!
