Az egyik szemem sír a másik meg nevet

Még nagy szerencsénk van, hogy nem a macskadömping közepén történt meg velünk! A Ziziék keverte bonyodalmak felzavarták a mi kis állóvizünket is. Ugye hivatalos karantén esetén a Főállatorvos tiszteletét teszi, és megállapítja, a két hét időtartam alatt kijöttek-e a veszettség tünetei a megfigyelt állatkán, avagy nem. A másik problémát az jelentette, hogy mi csak fél-legális otthonként működtünk, és kíváncsiak lettek(?), hogy milyen dolgok zajlanak szépen csengő nevünk alatt. Így a mai napon nem csak a Városi hanem a Megyei Főállatorvos is tiszteletét tette szerény hajlékunkban. Először szemrevételezték az állítólagosan veszett Zizit, sztárfotót is készítettek róla, nyugodtan ülte végig a vizsgállattal fejeződő macerát, és egészségesnek találtatott.
Ezután következtünk mi. Górcső alá kerültünk. És nem kis örömömre 99%-osan megfeleltünk.
Természetesen fotók a többi cicáról, a szobákról, sok-sok kérdés a higiéniáról, a fertőzésmegelőzésről, szóval mindenről. Hiányolták többek között a cipőmosót, amit mi műtőspapuccsal helyettesítettünk, bizonyos nyilvántartásokat bizonyos vegyszerekről, de különben azzal a tanáccsal hagytak ott bennünket, hogy az általuk írt jegyzőkönyvvel kérelmezzük a városi jegyzőtől a hivatalos működési engedélyt. Büszke voltam magunkra, még állandóan morgolódó férjem is megállapította, hogy jól szerveztük, végeztük munkánkat.
Eddig tartott  a nevet rész.