Ilyenkor Újév tájékán mindenki számot szokott vetni az előző évvel. Mit és hogyan, merre és mennyit... . Mi is megtettük, átgondoltuk azt, mit csináltunk jól vagy esetleg kevésbé jól, min fogunk változtatni, és így, az első évünk végén mire is jutottunk.
Miután anyagi bevételünk igen szűkös volt, elsősorban a cicamentésre fordítottunk nagyobb figyelmet, hiszen komolyabb orvosi költségekre, mint pl. sorozatos ivartalanítás, sajnos nem futotta. A cicusok mentése két vonalon haladt, először csak ideiglenes befogadással, majd július 4.-től a Cicaotthon megteremtésével, üzemeltetésével, ahol lényegesen több cicával tudtunk már foglalkozni.
Így összesen 57 cicát tudtunk megmenteni, szerető otthonba juttatni. 45 cica a Cicaotthonból került örökbefogadókhoz, míg a fennmaradó 12 ideiglenes befogadóinktól.
Nagy tervünk, a kóbor macskák helyzetének felkarolása még várat magára, hisz nincs meg egyelőre az anyagi fedezetünk hozzá. Bár az örökbeadott cicák is az utcáról kerültek hozzánk, így ez sokat szépít a helyzeten.
Tanulságos, kemény évet tudhatunk magunk mögött. Tanulságot emberségből, tanulságot egymás iránti megbecsülésünkből, és komoly tanulságot a mai emberek állatokhoz való viszonyáról. Sajnos ezek a tanulságok nagyon sokszor negatív előjelűek voltak. Magunknak is sokat kell még változni, de mi legalább biztosan tudujuk:
"Amíg nem tapasztaltuk milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik" Anatole France
és még valamit:
" Ahogy másokban megpróbáljuk felfedezni a legjobbat, akkor valahogy magunkból is a legjobbat hozzuk ki." W.A. Ward
és megtanultuk, hogy ez az idézet igaz, és két irányban működik.
