Mint azt a fülszövegben is jeleztem, a Cicaotthon élete nem csupa öröm. Sajnos szomorú események is érnek bennünket. Bármennyire is igyekszünk, bizony van cica aki nem tud velünk maradni. Ezt történt ma is. Trixi legkisebb kölyke, a még névtelen pici vörös macs, itthagyott bennünket. Egy könnycsepp kigördült a szememből.
Hála az égnek azért a jó hír van többségben.
Kaptam visszajelzéseket, hogy minden egyes elvitt cicától kicsit szomorúan búcsúzom. Igen, ez így van. Hiszen én találkozom mindennap velük, van, hogy én mérgelődöm miattuk, de általában egy kis cirógatás, egy kis símogatás a napi búcsú. Minden egyes cica a szívemhez nőtt. Bármennyire is örülök, hogy megbízható emberek otthonába kerülnek, egy picit mindig fáj, ha kiesnek az életemből.Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Úgy vélem, ez természetes dolog. És, ha végleg elmegy egy-egy cicusunk, bizony megtekeri a szívemet.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
sze
8
SZOMORÚ HÍR
| Szerző:
SzeCi
| 2:17 pm
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cicaotthon.blog.hu/api/trackback/id/tr182280336
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.