AZ ÖT KISCICA EMLÉKÉRE

Legnagyobb sajnálatunkra nem tudtuk a pici cicák életét megmenteni. Mind az öt elpusztult. Még ha tudtuk is, hogy kicsi a valószínűsége az életben maradásuknak, reménykedtünk. Hiába.
Az ember óhatatlanul gondolkodni kezd ilyen szomorú esemény megtörténtekor, és arra a következtetésre jut, mi hiába adjuk szívünket és lelkünket a cicák megmentéséért, az emberek egy része nem törődik még saját állatával sem.
Mikor tanuljuk már meg végre, ha egy állatot magunkhoz veszünk, nem csak róla, hanem az utódairól is gondoskodnunk kell! Amennyiben ezt nem tudjuk felvállalni, előzzük meg ezeknek a kölyköknek a világra jöttét. Egy állattartónak ez kötelessége. Amennyiben nem tudjuk, mit is kell tennük, keressünk meg egy állatvédő egyesületet, alapítványt, vagy nézzünk be a legközelebbi állatorvosi rendelőbe és számtalan prospektust találunk, személyes felvilágosítást kaphatunk. Az ivartalanítás mellett még több megoldás - ha nem is végleges - létezik.
Magának a tartásnak a minősége is sok esetben hagy kívánnivalót, de az a hatalmas kölyökáradat, amelynek ebben az évben tanúi lehettünk, minden jóérzésű embert el kell, hogy rémisszen. És nem csak a kidobott legkülönbözőbb korú kölykök, hanem a felnőtt vagy idősödő "kedvencek" száma is megszaporodott utcáinkon.
Kérünk mindenkit, mielőtt kedvencet választ magának vagy gyermekének, ne egy-két hónapban gondolkozzon, hanem évtizedekben. Ha szorítanunk kell a nadrágszíjon, annak ne választott barátunk lássa kárát.
Legyünk már végre felelős állattartók!!!!!